11. fejezet

Örökké tartó eszméletlenség után Zekk kezdett magához térni. Úgy érezte, mintha millió voltot vezettek volna át a testén, amely rövidzárlatot okozott az agyában és az izmaiban.

A feje elviselhetetlenül fájt, és a fémburkolat, amelyen feküdt, dermesztően hideg volt. Éles fény bántotta a szemét.

Amint felült, a szeme előtt színes karikák ugráltak. Miután látása kitisztult, Zekk rájött, hogy semmi látnivaló nincs körülötte, csupán a sima felületű, szürke falak. A falakat bámulva észrevett egy apró kommunikátort, valamint a szellőzőrendszer ráccsal fedett nyílását. Ezeken kívül semmi sem törte meg a homogén felületet: sem ajtó, sem ablak.

Zekk úgy vélte, hogy egy cellában van. Emlékezett rá, hogy gonosz külsejű emberekkel küzdött a város alsó részében, majd az idegenek foglyul ejtették. Eszébe jutott a fekete hajú asszony, aki egy ismeretlen műszerrel megvizsgálta, végül pedig a bozontos szemöl- dökű fiatalember elkábította...

- Hé! - kiáltotta Zekk. A hangja durvának és rekedtnek tűnt. - Hol vagyok? - Feltápászkodott a földről, zúgott a feje és szédült. Öklével ütni kezdte a fémfalat, hátha sikerül magára vonnia valakinek a figyelmét. Körbeta- pogatta a falakat, de sehol sem talált ajtónyílást.

Végül a kommunikátorhoz botorkált és belekiabált:

- Valaki árulja már el, hogy mi folyik itt! Nincs joguk bezárva tartani!

Zekk irigyelte Jacent és Jainát, akik biztonságáról a nap minden percében testőrök gondoskodtak. Neki csak annyi joga volt, amennyit ki tudott harcolni magának. Bárki fogva tarthatta, aki elég hatalommal rendelkezett hozzá. Tudta, hogy senki sem fogja kiszabadítani, nem küldenek hadiflottát, de még egyetlen embert sem a segítségére. Ha Zekk eltűnik, arról nem szerez tudomást a világ.

- Hé! - kiáltotta újra. - Miért zártak be? Mit akarnak tőlem?

Hirtelen megfordult, amint halk neszt hallott a cella túloldala felől. Egy fémajtó félresiklott, és megjelent egy erőteljes férfi, néhány rohamosztagos kíséretében. A magas férfi ezüstszínű köpenyt viselt. A fiatalember rendkívül jóképű volt, arca mintha egy márványszoboré lett volna. Egész lényéből magabiztosság és nyugalom áradt.

- Nem viszed túlzásba egy kicsit? - kérdezte csendesen. - Azonnal idejöttünk, amint tudomást szereztünk róla, hogy magadhoz tértél. Megsérül a kezed, ha ilyen erősen ütöd a falat.

- Tudni akarom, hogy miért hoztak ide! - mondta Zekk. - Engedjenek ki! A barátaim keresni fognak.

- Nem, nem fognak - rázta meg a fejét a férfi. - Eleget tudunk rólad, hogy ezt feltételezzük. De ne aggódj!

- Ne aggódjak? Hogy mondhat ilyet...? - Hirtelen elhallgatott, amint eljutottak tudatáig a férfi szavai. Nem, a barátai valóban nem fogják keresni. Vagy igen? Jacen és Jaina bizonyára látni sem akarja a banketten elkövetett baklövése után. - Hogy érti ezt? - kérdezte kissé halkabban.

Az ezüstköpenyes férfi intett a rohamosztagosoknak, hogy a cella előtt várakozzanak, ő pedig belépett a helyiségbe. Az ajtó bezárult mögötte.

- Ugy látom, a katonák a legbarátságtalanabb szobánkban helyeztek el - mondta az idegen, azután mélyet sóhajtott. - Amint lehet, keresünk neked egy sokkal kényelmesebb lakóhelyet.

- Ki maga? - kérdezte bizalmatlanul Zekk.

- Miért kábítottak el?

- A nevem Brakiss, és elnézésed kérem Tamith Kai viselkedéséért. De kénytelen volt erőszakot alkalmazni, mivel ellenállást tanúsítottál. Ha együttműködsz velünk, sokkal kellemesebb lett volna az élmény.

- Nem hiszem, hogy az elrablásomat kellemes élménynek lehet nevezni - jegyezte meg Zekk.

- Elrablás? - kérdezte csodálkozó hangon Brakiss. - Ne vonj le messzemenő következtetéseket, amíg nem ismered az egész történetet!

- Akkor magyarázza el!

- Rendben van - bólintott Brakiss. - Kérsz egy italt? Valami szívmelegítőt?

- Inkább mondja el, hogy mi folyik itt!

Brakiss Zekk szemébe nézett, majd rövid habozás után belekezdett a magyarázatba.

- Híreim vannak a számodra. Jó hírek, biztos vagyok benne, hogy ezzel egyetértesz majd. De amit közlök, az kissé meg fog lepni.

- Miről van szó? - kérdezte szkeptikusan Zekk.

- Tudatában vagy annak, hogy potenciális jediképességekkel rendelkezel?

Zekk zöld szeme kerekre nyílt.

- Jedi... én? Attól tartok, hogy összetéveszt valakivel.

Brakiss elmosolyodott.

- Mi is meglepődtünk. A barátaid, Jacen és Jaina nem mondták neked? Nem is tudtál róla?

- Én nem rendelkezem jediképességekkel - dünnyögte Zekk. - Semmi olyasmivel nem rendelkezhetem.

-Ugyan miért nem? - kérdezte Brakiss. Rendkívül meggyőzően beszélt. Türelmesen megvárta, hogy Zekk végiggondolja az állítását.

- Mert... én csak egy csavargó vagyok. Egy senki. A jedilovagokat az Új Köztársaság legkiválóbb tagjai támogatják.

Brakiss bólintott.

- Ez igaz, de a jediképességek függetlenek attól, hogy hol élt vagy honnan emelkedett fel valaki. Az erő birtoklása nem a társadalmi helyzet függvénye. Maga Luke Skywalker is csupán egy farmer örökbefogadott gyermeke volt. Miért ne lehetnének egy szegény gyereknek ugyanolyan jediképességei, mint azoknak, akik fényűzően élnek? Sőt mivel nehéz körülmények között nevelkedtél, az élet sokkal jobban megedzett, mint azokat az elkényeztetett kölyköket.

- Ők nem elkényeztetett kölykök, hanem a barátaim! - csattant fel Zekk.

Brakiss elengedte a füle mellett Zekk közbeszólását.

- De miért nem szereztem tudomást eddig a különleges képességeimről? - kérdezte meglepetten Zekk. - Sohasem éreztem semmit, ami...

Hirtelen rádöbbent, hogy mit vizsgált Tamith Kai az ismeretlen készülékkel.

- Nem érezheted magadban az erő jelenlé - tét, míg valaki nem képezett ki - válaszolta Brakiss. - Ha Jacen és Jaina valóban a barátaid, miért nem tettek próbára soha? Vagy nem igaz, hogy Skywalker mester növendékeket keres?

Zekk kényszeredetten bólintott.

- De igen.

- Nos, ha ez igaz - folytatta Brakiss -, miért nem teszteltek le mindenkit a környezetükben? Miért hagytak téged figyelmen kívül? Megmondom én neked, Zekk. Mert lenéztek. Fel sem merült bennük, hogy egy csavargó, egy alacsony származású gyerek is részt vehet a jedikiképzésen.

- Ez nem igaz! - mondta Zekk, de hangjából hiányzott a meggyőződés.

- Te tudod - vont vállat Brakiss.

Zekk elfordította a tekintetét, de a sima falakon nem volt sok látnivaló. Felemelte a kezét, és a szűk helyiségre mutatott.

- Mi ez a hely? - kérdezte, más témát váltva.

- Az Árnyakadémia - felelte Brakiss. Zekk összerezzent a név hallatán. Ez volt az a hely, ahol Jacent és Jainát fogva tartották. - Én vezetem a jedilovagok kiképzését, a Második Birodalom számára. Én más módszereket alkalmazok, mint Skywalker mester a Yavin-4 kiképzőközpontjában. De erről te nem tudsz semmit, vagy igen? A barátaid sohasem vittek oda... Még látogatóba sem.

Zekk szomorúan megrázta a fejét.

- Nos, én jedilovagokat képezek - folytatta Brakiss. - Erős harcosokat az Új Birodalom számára. A Lázadók Szövetsége bűnös szervezet. De ezt te nem értheted, mert túl fiatal vagy... El sem tudod képzelni, milyen volt az élet a Birodalom fennhatósága idején...

- Gyűlölöm a Birodalmat! - jelentette ki Zekk.

- Nem. A barátaid mondták neked, hogy gyűlöld. De semmiféle közvetlen információval nem rendelkezel, a Birodalom gonosztetteit illetően. Hidd el, bármilyen kormány kerül hatalomra, a legyőzött ellenségét valóságos szörnyetegként tünteti fel. Én elmondom neked az igazságot. A Birodalom idején nem uralkodott káosz. Coruscant utcáin nem garázdálkodtak rablóbandák. Mindenki tudta a dolgát, és azt becsületesen elvégezte. Az emberek előtt nyitva álltak a lehetőségek. Aki tehetséges volt, az sokra vihette. De milyen lehetőségek kínálkoznak a számodra az Új Köztársaságban? Semmilyenek. Csavargóként fogod tengetni az életed Coruscant utcáin... De ha csatlakozol hozzánk, az életed gyökerestül megváltozik. Hatalmat és gazdagságot ígérek neked.

Zekk megrázta a fejét.

- Nem árulom el a barátaimat.

- A barátaid... - mondta Brakiss. - Ó, igen... Azok, akik sohasem tesztelték le a jedi-képességeidet, akik csak akkor látogattak meg, ha halaszthatatlan ügyeik ezt lehetővé tették. Egyszerűen leráztak, ha fontosabb dolguk akadt. Olyan gyorsan el fognak felejteni, mint egy fogfájást.

- Nem - suttogta Zekk. - Nem felejtenek el.

- Mondd meg őszintén, mit tartogat számodra a jövő? - folytatta Brakiss rábeszélő hangon. - Vannak barátaid, akik előkelő körökben mozognak. De te sohasem fogsz közéjük tartozni.

Zekk nem válaszolt, de szíve mélyén tudta, hogy ez az igazság.

- Egész életedben roncsokat fogsz kibelezni, és ócska alkatrészeket árusítani, hogy megkeresd a pénzt a mindennapi szükségleteidre. Szerezhetsz-e hatalmat, dicsőséget, gazdagságot a saját erődből?

Zekk továbbra sem válaszolt. Brakiss tökéletes arcvonásai melegséget és bizalmat árasztottak.

- Én felajánlom neked ezt a lehetőséget. Szerintem elég bátor vagy ahhoz, hogy elfogadd.

Zekk minden erejével megpróbált ellenállni a kísértésnek.

- Ugyanezt a lehetőséget ajánlotta Jacennek és Jainának? Elmesélték, hogyan rabolta el és kínozta őket.

- Kínoztam őket? - nevetett Brakiss, megrázva szőke haját. - Miután egész életükben kényeztették őket, egy kissé keményebb munka már kínzásnak tűnt nekik. Felajánlottam, hogy hatalmas jedit képezek belőlük. De be kell ismernem, hogy tévedtem. Az ő kiképzésük már megkezdődött, egészen eltérő módszerekkel. Ezért elhatároztam, hogy olyan növendékeket keresek, akik valóban különleges adottságokkal rendelkeznek, és erről fogalmuk sincs. A barátaid elkényeztetett gyerekek voltak. Nekem olyan növendékek kellenek, akiket megedzett az élet. Mint említettem, engem nem érdekel a származásod, sem a társadalmi helyzeted. Számomra az a legfontosabb, hogy benned rejlik a képesség, és hajlandóságot erezz a továbbfejlesztésére.

Zekk összeráncolta a homlokát, de Brakiss szeme felcsillant.

- Ha csatlakozol hozzánk, garantálom neked, hogy Zekk nevét nem fogják semmibe venni, sem elfelejteni.

A cella ajtaja ismét kinyílt, és egy rohamosztagos fejedelmi lakomát tálalt Zekk elé.

- Egyél nyugodtan, amíg beszélgetünk! - mondta Brakiss. - Azt hiszem, a legtöbb kérdésedre választ kaptál. De kérdezhetsz bármit, amire kíváncsi vagy.

Zekk rájött, hogy nagyon éhes, ezért nekilátott az ételnek. Még sohasem evett ilyen finomságokat.

Brakiss szavai megrémítették, de a boldogabb jövő lehetőségének gondolatától nem tudott szabadulni.

***

Amint Brakiss mögött becsukódott az ajtó, a férfi a folyosón álló rohamosztagoshoz fordult.

- Gondoskodjon róla, hogy a fiú kényelmesebb szobát kapjon! Azt hiszem, nem lesz vele semmi probléma.

Az Árnyakadémia parancsnoka végigment a folyosón, amikor a TIE-vadászpilóta sietett hozzá, hogy jelentést tegyen. Qorl még mindig fekete páncélruhát viselt, a sisakot pedig robotkezében tartotta.

- Az elfogott lázadó teherhajó, az Adarnant, az álcázóberendezésünk hatósugarán belül van - mondta. - A rakományának átszállítása a terveknek megfelelően folyik.

Brakiss elégedetten elmosolyodott.

- Remek. Olyan értékes a szállítmány, mint ahogy reméltük?

Qorl bólintott.

- A hiperhajtóművek, valamint a turbólézerek elegendőek ahhoz, hogy megkétszerezzük a Második Birodalom katonai erejét. Bölcs döntésnek bizonyult, hogy most csapjunk le rájuk.

- Nagyszerű. Jelenteni fogom a jó hírt az uralkodónak. A Birodalom hamarosan a régi fényében fog tündökölni. A lázadók pedig nem tehetnek semmit, hogy ezt megakadályozzák.